Regények titkai 3. – Haldokló Föld
Posted by sanawad on július 1st, 2008
Nemrég újraolvastam a régi kötetet. A benne megjelenő világ egykor meghatározó élmény volt számomra.
Most, amikor ismételten a kezembe vettem e könyvet, azt szerettem volna megtudni, mitől is jó ez a ciklus, és hogy regény terjedelmű folytatásai miért nem ennyire jók.
1. A kötet második olvasatának elsődleges tapasztalata 
a nyelvezet tömörsége. Nincsenek hosszadalmas leírások. Jack Vance egyetlen mondatban, esetleg kettőben festi meg azt a színes, apokaliptikus képet, amely később az egész kötet jellemzője lesz. Nem ecseteli hosszan a történéseket sem, rendkívül tömören és cselekményorientáltan ír. Nyilvánvaló következtetésnek tűnik, a kötet rám való hatását tekintve, hogy egy átütő erejű kép létrehozása szemmel láthatóan nem követeli meg a dosztojevszkiji részletességet, elég ha megfelelően megdöbbentő.
2. Mert ez a másik dolog, amiből Jack Vance kötete nagy erőt nyer: a megdöbbentő képek. A megdöbbentő világ. A megdöbbentő tevékenységek. S ez még messze nincs a cselekmény szintjén. Ám ebben a könyvben minden tevékenység egyedi. A mágus büntetése nem felkoncolás, hanem hogy bezárják lezsugorítva egy palackba. A szitakötő-ember: ember. Az élet milliónyi színes és szokatlan formájával találkozunk, és ez hallatlanul érdekessé teszi Jack Vance képi világát.
3. És már itt is a következő gondolat, amely ehhez kapcsolódik: a mese. Meglepődtem, mennyire erősen követi ez a fantasy kötet a mese hagyományait, nemcsak történetben, hanem romantikában, és kissé talán még nyelvezetben is. A történetek többsége pozitív, kellemes befejezést nyer.
4. A kötet hat fejezetből áll, hat novellát tartalmaz. Erőteljes összefonódást okoz, hogy egyes novellákban megismert szereplők a későbbiekben visszatérnek. Azaz mintegy láncszerűen térnek vissza, és nem éppen akkor, amikor várjuk. A kötet így valamiféle körkörös jelleget kap, egymásba fonódnak az élmények, a karakterek, megismerhetővé válnak a későbbi életsorsok. Úgy nyújt betekintést a regényszerkezet a befejezett szálak későbbi jövőjébe, hogy szervesen felhasználja a karaktereit a jelenben. Ez a kötet egyik leglendületesebb és legremekebb tapasztalata.
5. Végezetül hagy írjak pár szót az író alkotta “tudományról”. Sok mindent lehetne még írni erről a kötetről, az egyik legmegkapóbb írói lelemény mégis a mágia tudományos alapú magyarázata, ami néhol matematikába torkollik, s a milliárd évekkel távolabbi, mégis valamiképp hihető világképpé válik. Még azon az áron is hihető, hogy itt a csoda mindennapos. A szerző vissza-visszatér a millió évekkel korábbi korokba, bemutatja a tudomány és technika korának nagyszabású, impozáns alkotásait, s mivel ezek fölött nem siklik el észrevétlenül, képes elképzeltetni, elhitetni velünk, hogy vannak a világban még olyan csodák, amelyek túllépnek a napjaink által istenített természettudományos gondolkozáson.