sanawad.sfblogs.net/

Minden regényből lehet tanulni. Jóból és rosszból is. Szeretnék pár olvasmányélményből szemezgetni a közeljövőben, messzemenően kritika vagy ítéletalkotás nélkül, mindössze a tapasztalat kedvéért. Minden olvasmány hasznos olvasmány - azokért a gondolatokért, amelyekre ráébredünk olvasás közben (akár a szerzőé, akár a sajátunk az).

Egy fórumolvasó barátom - Magneto - hívta fel a figyelmem a fiatal, 16 éves fiú sf kötetére, rövidesen már érdeklődéssel olvastam a csatlakozó hozzászólásokat

shayrenek a solaria oldalán.

Mivel volt mostanában egy kis szabadidőm, elsétáltam a miskolci Tescoba (csak 50 perc séta a lakásomtól), hogy kézbe vehessem a kötetet. 13 év bölcsészgyakorlata nem veszett szerencsére kárba, s a 275 oldalas terjedelem elegendő önbizalmat adott hozzá, hogy megpróbálkozzam a kötet azonnali asszimilálásával. Ez nálam azt jelenti, hogy kb. 30-40 perc alatt gyorsolvasással kivégzem a könyvet. Ezúttal mindez elhúzódott, valamivel több, mint 50 percig birkóztam a szöveggel, ami alapjában véve kevésnek tűnik, de ha belegondol az ember, hogy valaki 50 percen keresztül áll a Tescoban egy könyvet lapozgatva, ráébred, hogy ez bizony csöppet sem egyszerű sport, mert a végére az embernek iszonyúan elfárad a karja.

Mindenesetre sikeresen végigolvastam a kötetet, s arra gondoltam, írok róla pár szót ezen a helyen. Ezek a sorok természetesen nem tekinthetők kritikának, sem elemzésnek. Mindössze a saját girbegurba gondolataim bogozgatom, abban a reményben, hogy talán rábukkanok időközben valami érdekesre is (mondjuk 1 egyenes gondolatra).

A könyv kapcsán az jutott eszembe első ízben, hogy - bár a világirodalom jelesebb részét végigolvastam -, mégis mennyire alkalmatlan vagyok a határozott minősítésre egy szöveget illetően. De talán mégis van egy határvonal. Kell egy elválasztó vonalat képezni jó szövegek és irodalmi művek között, s a regényírásban talán a nagy trükk éppen az, hogy a minőség némely esetben függetleníthető az írásmű nyelvezetétől.

A Shayren első 2-3 oldala ugyanis egy Zsoldos Péter díjas regényt juttatott az eszembe, mégpedig L. Banistertől A kék bölcsőt. Nyilván nem azért, mert azt is gyorsolvasással olvastam (másképp nem ment), hanem mert valami megfoghatatlan hasonlóságot éreztem a két regénykezdet között. S ha hirtelen választanom kellett volna ott, a Tesco könyvespultja előtt állva, hirtelenjében a Shayren felé billent volna a mérleg nyelve, egyszerűbb, világosabb és tömörebb nyelvezetéért. (Az első oldalak alapján.) A fiú (és segítői) láthatóan gondot fordítottak rá, hogy amennyire lehetséges, kigyomlálják a selejtes (mondat)részeket, nyilván hibahatárokkal. Ez volt az első benyomás: olvasható a szöveg!

Ez a spontán élményem a 26. oldalon meg is alapozódott: ott találkoztam ui. egy ‘filigrán nő’-vel (namost ez ‘csinos csajszi’-t jelent). Ez a szó pedig félreérthetetlenül a winfos wörd szinonímaszótárának használatát jelzi, ami kb. ennyit is ér. Egy tanács a szerzőnek: ha fantáziadúsan akar írni, akkor hagyja a csudába a wördfos szinionímáit, mert érdekesebb lesz az egész, ha megdolgoztatja az agyát.

Ahogy egyre mélyebben belemerültem a szövegbe, úgy erősödött a meggyőződésem, hogy ha életem első regényét befejeztem volna 14-15 évesen, nagyjából eféle könyvet írtam volna. Mert hiába olvasható a fogalmazás, ha a gondolat, amit átad a szöveg, valamiképp - jóvátehetetlenül - sántít.

Miért is? Csak igen röviden, hiszen ez nem akar kritika lenni:

1. Ha olvasható a szöveg, de üres, az annak a jele, hogy a szerző alakítja a cselekményt, ami nem jó. (Hogy miért nem jó, arról bővebben Arisztotelész ír Poétikájában, ami középiskolás tananyag - érdemes átolvasni.)

2. a hangutánzó szavakat, különösen a nagybetűvel írtakat, ki kellett volna írtani, mégpedig gyökerestül. A dialógusokat élettel kellett volna megtölteni.

_
3. Két szálon fut a sztori. Ez jó. Az álmok izgalmassá tehetnék a történetet, de valamiképp nehezen bontakozik ki ez a szál.

4. néha, itt-ott, hirtelen megjelenik egy tünde vagy más efféle. Itt mindig csuklok egyet. Egy korábbi olvasmányélményem jut hirtelen eszembe (ismét), a vékonyka kötet címe az volt, hogy “A végső összecsapás” (nomen est omen), ahol a százvalahányadik oldal csillagháborús drámái között hirtelen megjelent Tiborc. Nem vicc, tényleg létezik ilyen könyv, pár éve el is küldtem szegény Juditnak, ő imádta a hasonló kacatokat, így már nincsen meg. A neten csak egy helyen találtam valami ráutaló nyomot: itt.
Ha hallott a kötetről valaki, hálás lennék, ha megemlítené.Szóval negyedik pontként, vannak olyan szavak, lények, amelyek szinte hapax legomenon-ok, azaz nem szabad őket ismét használni.

5. Csatajelenetek. Hát ez sem megy írói fogások nélkül. Egyik kedvencem e tekintetben a Háború és Béke, Tolsztoj zseniálisan írja le az ütközeteket. Néha nem is fontos egynél többet belevenni a regénybe. Ha a Háború és Békére gondolok, egyedül a borogyinói ütközet jelenik meg előttem, A gyűrűk ura kapcsán is részenként (kötetenként) maximum egy.

6. Sárkányok és csillaghajók. Ez sem előzmény nélküli a fantasztikus irodalomban, mégpedig egyik kedvenc fiatalkori olvasmányom, az Istenemberek kezdődik így (Szergej Sznyegov). Még emlékszem az első soraira, valami Lucin nevű szereplő jelent meg sárkányháton bennük. Tehát még ezt is el lehet fogadtatni, meg lehet csinálni sci-fiben, ha a dolog egységes, koherens, értelme van, elegendően furcsa, és nem hajaz valami másra túlságosan.

6. Végül, utoljára, arra gondoltam, a szerző voltaképp tehetséges. Fogunk még találkozni vele, ha nem hagyja abba az írást. Csak az eklektikára kellene ügyelni: nem kell bedarálni mindent. Vagy legalábbis ne így. Vagy ha így, akkor meg ne komolyan.

Nálam jobban senki sem tudja, hogy egy megszeretett főhőst vagy regényvilágot milyen nehéz szívvel hagy ott az ember, ha nem bizonyul az írás jól sikerültnek. Nem is hiszem, hogy ez a fiatal fiú megfogadná, ha azt írnám, hogy ha új köteten gondolkodik, az ne ennek a folytatása legyen. Mert van benne tehetség, a fogalmazás ezt bizonyítja, de a fogalmazás önmagában nem szervez írásművé egy szöveget. Némileg tudatosabb írói munkával azonban, véleményem szerint, talán létre tudna hozni egy kimondottan jó második kötetet, ami a fentebbieknél gazdagabb inspirációt jelentene a későbbiekben mindenki másnak is.

Shayrenek: alakuljatok át valami mássá - s szülessen egy jó regény, e könyvnek a tapasztalata alapján. Annyi felfedezni való, s még milliószor több elképzelni való van a világon! Vesézzük ki az inspirációt okozó művet, keressük meg a magját, de alakítsuk át valami mássá, más élménnyé! Ez is lehet egy írói koncepció alapja.