Érdekes kalandom volt nemrégiben egy kiadóval. Novum verlag - ez a kiadó neve, és a Thrillion kincsei reklámmezejében találkoztam a hirdetésükkel. (Szenvedélyes thrillion-játékos vagyok.) Szerzőket keresünk - szólt a felhívás. Így hát elővettem annak a regénynek az egyik változatát, amit még a Kalandor kérésére írtam 2001-ben, de végül, amikor már gyanúsan soká húzódott a megjelenés, telefonon megbeszéltem Gáborral, hogy elállok a publikációtól. Fogtam ezt a kvázi kész regényt, és elküldtem a Novumnak, akiknek tetszett, majd mondták, hogy csekély 400.000 forintért meg is jelentetik. Udvariasan, de határozottan kiálltam az álláspontom mellett, hogy eddigi tapasztalataim szerint ez másként működik író és kiadó viszonylatában, pl. úgy, hogy egy író küzd egy regénnyel két hónapig, órákon át ül a gép előtt minden nap, kínjában issza a kávét és szívja a cigarettát, amikor elakad, meg amikor hozzá szólnak… no ez is egy kinlódás. Aztán elkészül a regény, átolvassa, kinyomtatja, átjavítja a kinyomtatott anyagot, a javításokat gépre viszi, ismét átolvassa, a helyesírási és elütési hibákat amennyire lehet korrigálja, és ez igenis munka. Ennek ellentételezéseként a kiadó rosszabb esetben 80.000, jobb esetben 300.000 ft összegben kifizeti az idejét, tehát azt a két hónapot, ami alatt ha normális munkát végzett volna, játszva összeszed vagy félmilliót (jobb esetben nettóban is). A Novum verlagnál mindezt természetesen méltányolták, és rögtön engedtek is 125.000 forintot (panel marketing-stratégia lehetett), illetve választhattam, hogy megveszek 350 db-ot valami 2.200 ft-os kedvezményes áron. Éreztem, nem értették meg kellőképpen, miről beszélek. De ha nem értették meg, nincs reményem rá, hogy valaha is megértsék, vagy legalábbis én nem fogom tovább magyarázni nekik. De érdekes tapasztalattal gazdagodtam: néha kiderül, hogy az ember a munkájáért nem pénzt kap, hanem kedvesen arra kérik, hogy ugyan fizessen már valamely megélhetési kiadónak a megjelentetésért:). Vonneguttal szólva: így megy ez…

Régebben imádtam az irodalmat, de ma azt se bánom, ha évente egy regényt se olvasok el. Furcsállom, hogy mindeddig ezt nem vettem észre. Úgy érzem, muszáj növelnem az elvárást, óriási a verseny idekint. A rivális egyetemen évente két regényt is elolvasnak a hallgatók. Keményebben kell dolgoznom. Ezt nem hagyhatom ennyiben.

Hát itt vagyok. Sziasztok. Talán írok majd pár hasznos dolgot, ami inspirációt jelent, vagy ostobasága folytán legalább egy örömteli másodpercet okoz (ki tudná megmondani)? Soha nem írtam naplót, egyetlen próbálkozásom volt szeptemberben a sonymusic alatt, de azt is 4 nap után törölték, mert új design-t kapott az oldal. (Egyébként meg tizenéves fekete kisfiúk írtak kommenteket hozzá, kb. ebben a stílusban: “what a fuck?”. Persze azt is hibásan.) Üdvözlet mindenkinek, aki olvassa ezt az oldalt.

Hát ez az első bejegyzés. Mi ez a sok doboz? Hm… mogyorókrém… ez érdekes…